Mi a különbség? Vagy van-e egyáltalán különbség a kettő között? Mik az előnyei vagy a hátrányai az egyes folyamatoknak? Ezt a témát fogjuk körbejárni ebben a cikkben.
A maszturbációval az első személyes élményem kb. 12-13 éves koromban volt, amikor az osztálytársaim és a pornófilmek hatására elkezdtem otthon a filmeken látott módon izgatni magam. Aminek az eredményét sejthetjük. Rövid időn belül elélveztem. Egy eddig nem tapasztalt furcsa élmény volt, kellemes és izgalmas egyszerre, az egész testem belebizsergett és felpezsdült tőle, az agyam extázisba került. Érdekes volt az ejakulátum is: ragacsos, nyúlós, mégis tejszerűen folyékony. Később szinte a mindennapjaim részévé vált és volt, hogy naponta többször is kényeztettem magam. Így utólag visszagondolva, az egész egy feszültséglevezetés volt, ahol a hétköznapi stresszt, vagy a hormonok tombolása miatti szexuális feszültséget vezettem így le. Amikor volt partnerem, sokszor ha kevésnek éreztem az együttléteket, vagy csak ritkán tudtunk találkozni, akkor is alkalmaztam, de soha nem nyújtott akkora élvezetet, mint amikor együtt voltam valakivel. Csak gyorsan, pár perc alatt kipörgettem sokszor egy pornófilm segítségével és kész, mehettem is a dolgomra. Ezzel csak az volt a baj, hogy sémákat építettem rá, ami automatikussá vált és idővel rontott a szexuális együttléteink minőségén is.
Ugyanis az öngyönyöradás a maszturbációval ellentétben nem korlátozódik csak a nemi szervek stimulálására, vagy direkt izgatására. A teljes testre kiterjed és az a célja, hogy felébressze és izgalomba hozza azt. Befelé figyelve, a saját vágyunkból érintjük magunkat, figyelve a testérzetekre és az energiaáramlásra. Az öngyönyöradás a maszturbációnál hosszabb folyamat, amelynek a célja, hogy összhangba kerüljünk a vágyainkkal és a testünkkel. Felfedezzünk, játsszunk és növeljük az izgalmi kapacitásunkat. Nagyon jó eszköz az erotikus energiánk aktivizálására és az energiamegtartó (magmegtartó) képességünk gyakorlására. Mindenkinek csak ajánlani tudom. Sokan úgy gondolják, hogy a magmegtartás csak annyit jelent, hogy nem élvezek el, nem ejakulálok. Ezt ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor van egy olyan akkumulátorunk, ami egy egész stadiont képes lenne ellátni árammal, de mi csak a telefonunkat töltögetjük vele otthon. A megmaradó energiát aktivizálni kell ahhoz, hogy fel tudjuk használni és a javunkra tudjuk fordítani. Erre nagyon alkalmas az öngyönyöradás. Ez az aktivizált energia a taoista tanok szerint gyógyító erővel bír. Sőt, ők a szexuális masszázst alkalmazták is erre a célra. Ha a mindennapjaink részévé tesszük az öngyönyöradást és ebben az energiában élünk, akkor sokkal jobb lesz a kisugárzásunk, vonzóbbak, kreatívabbak, egészségesebbek és energikusabbak leszünk és nagyobb lesz a stressztűrő képességünk is.
Összefoglalva azt tudom mondani, hogy a maszturbáció egy gyors feszültséglevezető folyamat, ami a nemi szervek stimulálásával és direkt izgatásával jár kézzel vagy valamilyen segédeszközzel, általában véve valamilyen külső ingerrel megtámogatva (pl. képek, pornófilmek vagy fantáziálás). Hátránya, hogy függőséget okozhat és komolyabb esetekben negatívan befolyásolhatja az ember szexuális életét és akár a hétköznapi vagy a családi életét is. Mivel a maszturbációnak szinte kivétel nélkül az ejakuláció, vagy nőknél a csúcsorgazmus a célja, ami nagy energiaveszteséggel jár, ezért utána lehangoltságot, depressziószerű tüneteket, enerváltságot tapasztalhatunk, ami a hormonszintek változásának köszönhető. Ezért olyan veszélyes mint a drog, mert a mélypontok után mindig újabb és újabb adagra van szükségünk, de ezek egyre kevésbé lesznek kielégítőek. Hangsúlyozom, hogy nem vagyok ellene a maszturbációnak, mert mint mindennek az életben, ennek is megvan a helye és ideje, néha még a mai napig én is élni szoktam vele. Viszont a fent említett okok miatt érdemes odafigyelni rá, hogy ne essünk túlzásba.
Az öngyönyöradásnak nem feltétlenül célja az ejakuláció vagy a csúcsorgazmus. Célja viszont a gyönyör felébresztése és megtapasztalása az összes testünkben. Nem csak a nemi szervekre koncentrál, hanem az egész testre. Energiamegtartóként pedig nem kell az enerváltságtól, lehangoltságtól és a depressziós tünetektől tartanunk, mert nem esik le a dopamin és az oxitocin szintünk. Viszont ez is függőséget okozhat a szó jó értelmében. Mivel folyamatosan kapcsolatban vagyunk a testünkkel, ami energiával teli, ez jó közérzetet, boldogságot, magabiztosságot, örömöt és életteliséget okoz.
Azt gondolom, ez az, amire minden ember vágyik és semmi mást nem kell hozzá tennie, szeretnie magát testestől-lelkestől, hallgatni a vágyaira és merni megélni őket bűntudat, szégyen és lelkiismeretfurdalás nélkül.